Sziasztok! Ez az én kis crazy-love story-m. Hol is kezdjem? Talán érdemes lenne az elején, de én még is belevágok a közepébe. Költözés. Igen, életében mindenki költözik legalább egyszer, van, aki minden éveben. Na, én az utóbbiba tartozok. Jó, lehet kicsit túlzás, hogy minden évben, de nemegyszer.
Ez most sem volt máshogy, elköltöztem Debrecenből-Pécsre, innen mindenki tudja mi következik, új suli, új környezet, új lakás. Eddig szép és jó, de kezdődött az év. Azt azért nem árt tudni, hogy akkor a 8. osztályt kezdtem. Azért egy évet eltölteni egy közösségben... húzós. Mi van, ha megszeretem őket és még maradni akarok egy pár évet? Egyre tudtam gondolni a pesszimista hozzáállásommal, ami ha úgy nézzük pozitív, az pedig az volt, hogy ha utálni fogom őket, legalább csak egy év. Közben a szende-nyuszi lányból (ami egyébként csak a sima én) lett egy emo stílusú "szarok a világra és mindenki bekaphatja" lány. Nem csak a saját, de még a szomszéd baja is fájt. Új stílus, új lakás, új suli, új környezet, új én. Közben míg ezekkel a világfájdalmaimmal törődtem, amik tök abszurd dolgok, és senki nem értette őket, még én magam sem, eljött az iskolakezdés ideje. Felvettem a kis Converse táskámat, felhúztam a tutyimat, beállítottam a hajamat, felemeltem a fejemet, és kiléptem az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése