-Biológia. Fent a második emeleten.-írtam vissza csendesen.
-Nekem lent lesz órám, de felkísérhetlek, ha gondolod.
-Nekem nyolc.-írtam vissza nagy gyorsasággal, mikor észrevettem, hogy a tanárnő engem néz. Ezután eltettem a telefonomat. Az óra hátralévő részében nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mit fogok Dávidnak mondani. Nem csináltam ebből nagy ügyet, de erről is jobb volt elmélkedni, mint a matematika feladaton agyalni. Egyszer csak meghallottam a csengőt. Nagyban állnék fel, pakolnék, mire rájöttem, hogy ez csak jelző. Még öt perc. Gyorsan felírtam a házi feladatot ebben a kis időben, mire megszólalt a csengő. Gyorsan összepakoltam, kiléptem a teremből és ott várt. Odamentem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni.
-Milyen a suli? Jól érzed magadat?-kérdezte érdeklődve.
-Ööö... Nem rossz, de mivel még most jöttem egy hónapja körülbelül, nem tudok véleményt mondani.-feleltem őszintén, mindeközben felmentünk a második emeletre. Mikor felértünk, bekísért a terembe, lettem a táskámat és kimentem. Elmesélte, hogy őt mindenki ismeri, és még próbált volna viccelődni is, de én nem nagyon értékeltem... Csak hallgattam, és figyeltem.
Nem volt sok idő, mert csak ötperces szünet volt. Becsöngettek, bementem a terembe, leültem, mire észrevettem, hogy ismét kaptam egy üzenetet. Megint Dávid volt. Az egész órát végig 'beszélgettük'. Egyre jobban megismertem, és nem tagadom, egyre jobban megtetszett a stílusa. Persze ezt próbáltam nem feltűnően kinyilvánítani. Ekkora már mindenki tudta, hogy lesz valami...
Ha tetszik, amit csinálok like a facebook oldalamat is: https://www.facebook.com/palmaniaa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése