Egy év, egy fél élet 10.rész

Minden egyes alkalommal, mikor megláttam hevesebben vert a szívem, és iszonyatosan zavarban voltam. Nem tudom, hogy az ő részéről ez így volt-e, de egy-két jel arra utalt, hogy talán. De a talán az nem biztos, és a biztos nem lehet. Ahányszor elment mellettem minden alkalommal utána néztem, mert nem bírtam megállni... Egy párszor vele is ez volt, de ez most mi? Ahhj... olyan bonyolult. 

Ennek ellenére hetekig semmi. Ráadásul közeledett az év vége. Ha elballagunk ennyi volt. Úgy gondoltam nincs abban semmi rossz, ha beszélgetek vele. Így egyik nap megszólítottam. Ami a legjobb volt benne, hogy értelmes volt, értelmesebb, mint a többi társa. Lehet ez is tetszett meg benne annyira.  Nem volt nagyon hosszú beszélgetés egy-két apróság miatt, de legalább beszélgettünk. Amíg hallgattam teljesen elvoltam ragadtatva. 

Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy nagyon jóba van Dáviddal. A szerelmem és a volt pasim ne legyenek jóba, de nem?! Teljesen elhűltem. Mivel ők barátok már csak ezért is pofátlanság lenne a haverom exével összejönni. Nem tudom mit érzetem... Harag és a szomorúság keringett bennem. Miért pont Dénessel kell jóban lennie? Lehet csak én reagáltam túl, de akkor is! 

Azt éreztem, hogy az időm közben teljesen lejár. Már nagyban tanultuk a ballagási előadást. A próbán teljesen elrontottam mindent, hisz előtte ez nem olyan... Az egyik évfolyam társam megkérdezte, hogy tetszik-e nekem? Azt feleltem rá, hogy nem. Ez nem olyan, amit mindenkivel megakarok osztani. Elgondolkoztam. Ha neki feltűnt, hogy hogy nézek rá, akkor... Vajon neki is? Már a ballagás előtt voltunk két héttel. Két ballagásunk volt, egy belső, és egy külső ballagás. A külső volt a nagy, a végleges. A belső ballagáson felléptünk, és utána...

Ha tetszik amit csinálok like a facebook oldalamat is:https://www.facebook.com/palmaniaa/