-Szia! Te vagy az új lány?- kérdezte érdeklődve.
-Szia! Igen, úgy néz ki.-válaszoltam furcsán, mégis kíváncsian, hogy vajon miért kérdezte? Ekkor körülbelül egy percre megszűnt ez a roppant hosszú beszélgetés, amiből megtudtuk egymás élettörténetét. Így visszavettem a kezembe a telefonomat, mire észrevettem, hogy odajött hozzám.
-Én Dávid vagyok. Évfolyam társak vagyunk.- ezt olyan tudományterjesztő módon mondta, mintha nem tűnt volna fel.
-Az én nevem Anna. Igen gondoltam, mivel nem láttalak az osztályban.- feleltem.
-Van facebookod? Bejelölhetlek?- kérdezte érdeklődve.
-Igen van, és nyugodtan bejelölhetsz.
-Okés.- mondta mosolyogva.
-De nem is tudod a teljes nevemet... Így nehezebb lesz, nem gondolod?
-Ja, tényleg! Megmondod a teljes neved?
-Nem. Mondd meg te a sajátodat.- kissé kacérkodva közöltem vele.
-Okés! Kiss Dávid.
Még be sem jelöltem, már rezgett is a telefonom. Rám is írt, tőlem két méterre. Felnéztem miközben mosolyogtam, majd megkérdeztem tőle szóban:
-Ez most komoly?
-Micsoda?
-Az, hogy itt vagy két-három méterre tőlem, mégis írsz!-mire elmondtam becsöngettek.
Bementem a terembe, és leültem a legelső padba. Elkezdődött az óra. Mondanom sem kell, hogy untam, mint a bűnt... Egyszer csak jelez a telefonom. Üzenetet kaptam. Dávidtól. Feloldottam a telefonomat és elolvastam. Az állt benne, hogy...
Ha tetszik, amit csinálok like a facebook oldalamat is: https://www.facebook.com/palmaniaa/
Ha tetszik, amit csinálok like a facebook oldalamat is: https://www.facebook.com/palmaniaa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése