Miután kiléptem az ajtón, csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan fogom túlélni ezt a napot. Nehezen. Nagyon nehezen, Az az érzés, az a borzasztó szorongás elrontott mindent. Szörnyű volt. Volt egy aprócska kiskapu a pokolból, amit egy lány jelentett. Nem nem olyan értelemben, hanem, mint barátnő. Ő volt Léna. Léna egy csendes lány, akinek nem sok barátja van, és nagyon megválogatja őket. Nagyon aranyos, és sohasem fogom elfelejteni neki, ahogy felkarolt és nem hagyott egyedül soha. Egyre többet beszélgettünk és egyre jobb barátnők lettünk. Miután véget ért az első nap siettem haza az otthoni menedékbe. Itt senki sem bánthat, senki sem ítélkezhet felettem. Tökéletes hely számomra... majdnem. Míg én azzal törődtem, hogy túléljem a napokat, a szüleim azzal, hogy tanuljak és minél jobb jegyeket hozzak haza. Eltelt egy hét, aztán kettő, majd három. Unalmas volt, de egyre jobban beilleszkedtem. Sok emberrel beszélgettem, mégis Léna volt az, akivel a napom hatvanöt százalékát töltöttem.
Az egyik nap egy váratlan dolog történt velem, ami megváltoztatta az addigi elképzeléseimet az iskoláról, annak tanulóiról és a szürke hétköznapokról. Szeptember utolsó hetében, éppen matematika órára várva álltam a folyosón és...
Ha tetszik, amit csinálok like a facebook oldalamat is, ott írhattok üzenetet is, hogy milyen történeteket szeretnétek olvasni tőlem. https://www.facebook.com/palmaniaa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése