Egy év, egy fél élet 7.rész

Nem is tudom leírni, hogy milyen volt, mert a pillanat annyira magával ragadott, hogy nem is emlékszem teljesen. Találgatni meg nem akarok. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert valóban nem volt senki a folyosón. Ez öt alkalomból egyszer van így. A sors is így akarta. Ezek után hetek teltek el, mint a tökéletes pár. Lassan kezdett valami megváltozni. Egyre jobb lett a kapcsolatuk a volt barátnővel.  Kissé zavart, de annyira nem, hogy ebből patáliát csapjak. Egy dolog zavart azon kívül, hogy jóban voltak, hogy nem mondta el. Gyakorlatilag hülyének nézett, és ez eléggé bántott. Próbáltam kérdezgetni, de nem mondott semmit, sőt inkább tagadta. Az ex egyre szemtelenebb lett, és egyre közelebb került Dávidhoz. Végül annak érdekében hogy ne tiporjon bele a becsületembe, ultimátumot adtam neki. Vagy minden kapcsolatot megszakít az exével vagy pedig szakítunk és békén hagy. Azt mondta, hogy nem fog beszélni Katival, ugyanis ez volt a lány neve. Én elhittem neki, de csak utoljára. Belőlem nem fog se ő, se senki hülyét csinálni. Ez nem azon alapul, hogy jajj szeretem- nem szeretem, hanem az önbecsülésemen. Körülbelül három hetet bírt ki így, hogy nem beszéltek egy szót sem, aztán elölről kezdődött minden. Egyre többet veszekedtünk. Az lett a vége, hogy szakítottunk, pontosabban én szakítottam vele, mert egy vicc volt az egész, amit már csináltunk.

Ekkor már decembert írtunk, bőven decembert. Olyan december 17 körül voltunk. Nem sokára jött a téli szünet, karácsony. De ne siessünk annyira előre. Előtte még volt egy megpróbáltató hét. Másnap mikor mentem iskolába nem szóltunk egymáshoz Dáviddal. Nagyon könnyen vettem a szakítást, túl könnyen. Magam is meglepődtem rajta. Nekem az új iskolában kötelező volt valamit sportolni. Én asztali-teniszeztem és aznap délután is volt egy edzésem. Amint éppen edzésen voltam arra lettem figyelmes, hogy a menzás folyosón Dávid és Kati 'flörtölnek'. Akkor először tört bennem össze egy világ. Nem a szívem, hanem a becsületem tört össze. Kati rajtam nevetett, miközben a közelembe nem ért. Szörnyű volt.

Persze kívülről próbáltam a 'leszarom' hangulatot mutatni, de még is nagyon bántott. Hülyének éreztem magamat. Sok szakításnál segít az ilyen továbblépni, bennem mégis csak annyit erősített meg, hogy Dávid egy nagy seggfej. Nehéz volt megszokni, hogy már nincs mellettem és nem beszélek este tizenegyig senkivel. Igazából csak azt kellett megszokni, hogy a megszokás nincs...

Ha tetszik amit csinálok like a facebook oldalmat is: https://www.facebook.com/palmaniaa/