Egy év, egy fél élet 5.rész

Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megismertük egymást, egyre több időt töltöttünk egymással. Voltak olyanok, akiknek ez baj volt, és olyanok is, akik már csak azt várják mikor jelentjük ki, hogy együtt vagyunk. Visszatérve a rossz indalatú emberekre. Volt két lány, akik minden egyes nap megtudtak volna ölni. Ez a két lány Dávid voltbarátnője, és annak legjobb barátnője. Egyszerűen csak utáltak. Ez nekem nem igazán okozott nagy fejfájást, mert inkább csak nevetni tudtam rajta. Az volt a legnagyobb bajuk, hogy már nem csak beszélgetünk, hanem egy-egy elköszönésnél megöleljük egymást. 

Beléptünk október második hetébe. Már nem csak az iskolában, de otthon is beszélgettünk, egy-egy internetes portálon. Egyszer csak, mikor már elég önbizalmam lett hozzá megkérdeztem tőle, hogy:
-Te hogyan tekintesz rám?
-Háát... 
-?-nem igazán értettem...
-Hogy érted?
-Na jó, nem fogok itt morzejelekkel kommunikálni. Tetszek neked?-kérdeztem izgatottan, és nagyon kíváncsian.
-Igen. És én neked?
-Ha úgy vesszük... igen!-vallottam be nem csak neki, de magamnak is. Ezután megbeszéltünk egy-két kisebb dolgot, köztük azt is, hogy hogyan fogunk egymásnak köszönni. Öleléssel, mint eddig. Megegyeztünk abban, hogy majd úgy is kialakul a későbbiekben a szájra puszi, esetlegesen a csók is... Egyből elmeséltem a szüleimnek, a fontosabb barátaimnak, hogy összejöttünk. Ebből következik az, hogy másnapra már az egész iskola tudta. Valószínűleg ő is ezt csinálta. Másnap mikor mentem az iskolába, ott várt a suli előtt. Köszöntem neki, ő is nekem, majd megölelt. Jól észrevehetően bátrabban. Mikor beértünk az épületbe, szinte mindenki lerohant. Sok hülye kérdéssel vegyítve gratuláltak. Már az első hétben meglepett egy-két aranyos gesztussal. Egyik nap a folyosón álltam, vártam, hogy kinyissák a terem ajtaját, mire valaki hátulról gyengéden átölelt. 

Úgy éreztem magamat, mint a filmekben. Minden passzolt egy tini vígjátékhoz, ahol először minden sínen van, majd egy váratlan fordulat véget vet ennek. Már csak a váratlan fordulatot vártam. Nem kellett nagyon sokáig várni...

Ha tetszik, amit csinálok like a facebook oldalamat is: https://www.facebook.com/palmaniaa/